A Marosvásárhelyi ARIEL Ifjúsági és Gyermekszínház

     1949-ben, Marosvásárhelyen egy művészcsoport felmérve azt a tényt, hogy a gyermekközönségnek semmilyen szórakozási és esztétikai nevelő tevékenysége nincs, elhatározta egy bábszínház létrehozását. Révész Endre szobrászművész, Ligeti Herta írónő, valamint néhány lelkes műkedvelő (Berger Duci zongorista, Zsigmond József gépkocsivezető, Krausz Erzsébet egykori zárdalakó, Antal Pál medikus és bölcsészkari hallgató, Krón Ernő, Zsigmond (Zsolnai) Zoltán megszállott műkedvelők), hozzá is látott ennek az igen fontos gyermekintézménynek a megszervezéséhez. Az akkori városi struktúra s ezen belül a Népi Atheneum, az Újságírók és Művészek Szakszervezete felkarolta ezt az ötletet, támogatta azt, helyiséget biztosítva a Kultúrpalota kistermében az első előadások megvalósítására.
     Ez a csoport minden anyagi segítség nélkül el is kezdte a munkát, műsorra tűzve az orosz írópár, Abezguoz és Bruchstein Bűvös festék című mesedarabját, Szemlér Ferenc fordításában. Az első bábelőadás óriási sikernek örvendett, nem is annyira a gyermekek körében, mint az új iránt fogékony, művészetkedvelő felnőttek soraiban. Ez a tény felbátorította a kezdeményezőket, hogy komolyabban foglalkozzanak a műfajjal, kapcsolatokat keresve és teremtve már létező és működő bábszínházakkal, elsősorban a Moszkvában működő Obrazcov féle színházzal, ahonnan dokumentációs anyagokat szereztek be, akárcsak a csehekkel, akikről tudták, hogy hagyományuk van a bábjátszás területén.
     1949 őszére a tevékenység olyan visszhangra talált, hogy az akkori Művelődésügyi Minisztérium is felfigyelt erre és már hébe-hóba anyagilag is támogatta azt. 1950-től a Székely Színház tagozatává vált a bábszínház, ezzel állami státusra tevén szert, fizetést biztosítva az itt dolgozóknak és rendszeresítve a tevékenységüket. A Tompa Miklós igazgatta Székely Színházon belül, Antal Pál volt a tagozat vezetője és rendezője. Egy volt cukrászda helyiségét bocsátották a bábszínház rendelkezésére, ahol a próbákat és előadásokat tartották, a bábukat és díszleteket Révész Endre szobrász magán műtermében készítették. 1951-ben egy régi vendéglő épületét bocsátották a bábszínház rendelkezésre, ahová már beköltözhetett a műhely és az iroda is. Ez lehetővé tette az önállósítását. 1952-től a színház önállóvá vált Állami Magyar Bábszínház néven és tevékenységét kiterjesztette az ország jóformán egész területére, különösen a magyar lakta vidékekre. Ugyanebben az évben egy bukaresti vendégjátékot is szervezett a színház, amelynek során Petőfi Sándor János Vitézét mutatta be, óriási sikerrel. Az előadásról beszámolt a központi sajtó, részleteket vettek filmre és bemutatták a híradók keretében, országos rangot biztosítva ezáltal a színháznak.
     Az 50-es években az ország több más nagyvárosában is alakultak bábszínházak, egész mozgalmat hozva létre, és ennek eredményeként Bukarestben megrendezték az első országos bábfesztivált, amelyen a vásárhelyi bábszínház Mihail Stoian A tenger őre című előadásával szerepelt és elsöprő sikert aratott: előadási, rendezői és színészi díjjal tüntették ki. Ez a tény megerősítette helyét az országos hierarchiában.
     A marosvásárhelyi bábszínház, híven legelső sikeréhez, egy pillanatig sem feledkezett meg a felnőtt közönségről s olyan előadásokat is tartott műsorán, mint Moliere Botcsinálta doktor, Úrhatnám polgár című komédiái, Kodály Háry Jánosát, Bajor Paródiáit stb., amik állandó telt házakat vonzottak.
     1962-ben megalakult a román tagozat s a színház neve Állami Bábszínházra változott.
     A színház állandó rendezője, Antal Pál, mivel az országban nem működik még felsőfokú bábszínházi oktatás, mindvégig feladatának tekintette a színészképzést is - színészek egész generációját képezve a színház keretén belül, akik közül kiemelkedő szerepet játszottak: Nagy Katalin, Adorján Sándor, Szabó Mária, Krón Ernő, Sándor Zsuzsa, Zsigmond József és még sokan mások. Antal Pál több évtizedes munkássága egyben alkotói-rendezői műhelyvallomás is, olyan emberi, művészi magatartás, amely a legkiválóbb értékeket hordozta. A totális színházat, színjátszást célozta meg. Ez a fajta rendezői koncepció minden apró mozzanatában megkomponált összjátékot, audio-vizuális élményt és magas művészi előadásmódot eredményezett. Ebben az alkotófolyamatban méltó társa lett Haller József képzőművész, díszlettervező, akinek szuggesztív, ötletes díszlet- és bábtervei, a verbális közlésmódon túl, grandiózus látványszerűséget és képileg megelevenedett mesevilágot nyújtanak.
     A színház egyik fő feladatának tekintette és tekinti ma is a kortárs bábdramaturgia fejlesztését, s rangjának köszönhetően, olyan erdélyi szerzőket nyert meg munkatársnak, mint Sütő András, Kemény János, Bajor Andor, Méhes György, Papp Ferenc, Éltető József, Fodor Sándor, valamint a legnevesebb zeneszerzőt, mint Csíky Boldizsár, Zoltán Aladár, Szabó Csaba, Vermesy Péter, Chilf Miklós, Sárossy Endre, Hencz József. Az előadásokat pedig olyan kiváló rendezők jegyezték, mint Harag György, Ligeti Herta, Kovács Ildikó, a lengyel származású Jerzy Zitmann és Antal Pál.
     A marosvásárhelyi bábszínház előadásaival bejárta Európa és Ázsia számos országát, igazi, maradandó sikert aratva a műfaj tisztelői és értői körében, ugyanakkor fontos szakmai elismeréseket szerzett a különböző fesztiválokon, fórumokon.
     A színház neve 1990-től: Marosvásárhelyi ARIEL Ifjúsági és Gyermekszínház jelenlegi igazgatója pedig1998-tól Gavril Cadariu rendező.
     Az utóbbi évadok során az ARIEL SZÍNHÁZ kibővítette szűkebb mozgásterületét és a gyermek-, illetve bábelőadások mellett olyan produkcióknak adott teret, amelyek különleges és egyszeri struktúrájuk által, valamint a sajátos kifejezőeszközöket, a formai-és stílusjegyeket, illetve a térbeli rugalmasságot illetően a színház máshol elő nem forduló sajátosságáról tettek tanúbizonyságot.
     Ezen előadások szakmai és közönségsikereinek eredményeképpen az ARIEL SZÍNHÁZ egyik legjelentősebb célkitűzése lett, hogy lehetőséget teremtsen a kísérleti színházi produkciók létrehozására, és így, mondhatni ez az egyetlen fórum Erdélyben, amely megnyitja kapuit a különböző színházi nyelvek, stílusok változatossága előtt.
     A beszélt nyelvet nélkülöző, illetve a román nyelvű előadások mellett a színház műsorrendjén jelenleg két magyar nyelvű produkció van: az ArtEast Alapítvánnyal közös együttműködésből létrejött Alexanderplatz, valamint a Példás történet, amely Daniel Defoe Moll Flanders című regényének motívumaira, részleteire épül. Mindkét előadás rendezője: Barabás Olga. Ezen előadások olyan szempontból is újdonságot jelentenek, hogy ezúttal nem egy meglévő társulat tagjai viszik színre, hanem olyan különböző erdélyi színházaknál dolgozó színészek (mint például Váta Lóránd, Fülöp Erzsébet, Mátray László, Katona László és mások), akik egyazon színházi eszményt vallanak, s akik olyan kitűnő szakmai rugalmasságról tesznek tanúbizonyságot, amely lehetővé teszi a merész és nem konvencionális színházi nyelven megfogalmazottelőadások színvonalas létrehozását.
     Az ARIEL SZÍNHÁZ repertoárszínházzá fejlődött, mely egyidőben 10-15 címet tart műsorán, az óvodásoknak szánt daraboktól kezdve, kisgyermekműsorokon át, ifjúsági és felnőttelőadásokig Az itthoni előadásokon kívül számos előadást tart más településeken is (nagy városokban és falvakon), valamint rendszeresen részt vesz jelentős hazai és külföldi fesztiválokon, fórumokon.

Fényképalbum