ŢURCA

     Egy Felső-Maros menti román népszokás, amikor a fiuk elszoktak menni kántálni Karácsony estéjén vagy éjjelén. A készülődés megkezdődik még a bőjt beálltakor. Ekkor választják ki a vătaf-okat (vezetőket) és a házat is ahol a fiatalok összegyülnek esténként, közben előkészítik a turcat (egy masek, ami egy fantasztikus állatot jelképez és a bikához hasonló). A nagyrészt fiatalokból álló csapat egy néhány idősebbel, akik jól ismerték a népszokást és kántáló Karácsonyi énekeket, egy néhány zenésszel elindulnak a faluba házról házra. A turcat ezalatt táncoltatja egy tehetséges ifju a "bgiduş" (aki kiséri a turcat az egész ceremónia alatt), közben jókivánságokat osztogat. Ahol lány is van azt megtáncoltatják.
A turca-t a kántálásért megfizetik minden háznál, élelmet vagy pénzt adnak, amiből Viszkeresztkor bált rendez. Ezt a népszokást ma is megtaláljuk Idecspatakon, Erdőidecsen, Erdőszakálon, Oroszidecsen, Felsőrépán, Dédabisztra-telepen stb.

A FÁRSÁNG

     A népszokás nagyon régi, amit Maros megye egyes községeiben és falvaiban (Kibéd, Mezőfele, Gyulakuta, Marosszentkirály, Beresztelke stb.) a mai napig megöriztek. A fársángi ünnepkör utóján szokásos ez a népi színjátek, a Húsvéti Nagybőjt elöt. A jellegzetessége, hogy kimondottan csak fiúk öltöznek be, különböző szereplőket alakítani (vőlegény, Húszár, őrök, kuldusok, zenészek stb.). Miután összegyülekeznek a menet elindul a faluba, minden házhoz betérve ha fogadják őket. Ha a háznál lány is van megtáncoltatják a fársángok. Rendszerint a házigazdák megvendégelik őket. A falut mikor bejárták, este a művelődési otthonban folztatják báli múlatsággal, amely reggelig szokott tartani.

A LAKODALOM

     Egy hagyományos román lakodalom és megyénk akármelyik falujában egy igazi előadás a néző szemében. Egy olyan előadás, amelyen szinte az egész falu részt vesz. Az előkészületeket a vőfélyek kezdik, akik még pénteki nap elindulnak a faluba, hogy meghívják a falu népét az lakodalomba. Következik szombaton este a "steagul" (zászló), vagyis az ifjúpár szórakozása a fiatalokkal. Vasárnap reggel a menyasszony és a vőlegéhy öltöztetése a háznál az erre a napra készített hagyományos népi ruhába. Következik a násznépe a vőlegényes háztól a menyasszony kikérésére, vagy 8-10 lovas kiséretében, a lovakis szépen kivanak díszítve. Elveszik a menyasszony hozományát, elveszik az erre a célra készitett fonott kenyeret és átkiáltnak a kapú felett, tánc a templomig, "ospăţul" (múlatság) zenével, múlatság táncal és esküvői táncszókkal, a tyúkkal való táncszók, minden előre megrendedzve, úgy ahogy a fiatal párt megszokás tisztelni ebben a fontos lépésükben. A mai napig vannak ilyen lakodalmak, a fiatalok nagy örömére.

A CSÉPTÁNC

     Egy nagyon régi nyárádmagyarósi magyar néptánc, amely nyáron aratás után történt. Még abból az idobol származik, amikor még nem voltak arató-cséplogépek. Abban az idoben sarlóval a kézben arattak, összegyujtötték a kenyérgabonát, behordták, és miután megszáradt a csurbe, a cséphadaróval kicsépelték. Ez örömünnep volt a gazda számára, mivel a kenyérgabona biztosította a családnak a megélhetoséget. Általában kalákát szoktak összehívni ami énekszóval, táncal vegzödött. A gazda ilyenkor tánclépéseket tett a cséphadaróval és közben verte a gabonát. Ennek hagyományaként, emlékeként Nyárádmagyarós megorízte a Cséptáncot.

A FONÓ

     A téli hosszú estéken a nők és fiatal lányok és asszonyok ősszegyűltek egy háznál, a barátoknál vagy a rokonságnál a fonóba ahol dolgoztak (varrtak, kőtőttek, fontak stb…), egymást kisegítve, mert így az idő is hamarább eltelt. Ilyenkor énekeltek, vicceket mondtak és várták a fiúkat, akik találkozni akartak fiatal lányokkal.
     Jelenleg, amikor már kevesebb dolgot készítnek a nők saját kezűleg, mégis létezik olyan falú ahol ez a hagyomány még mindig él.