Az ország címere minden nemzet számára különös fontossággal bír. A címeren feltüntetett elemek utalnak az ország történelmére, a címeren keresztül továbbél a hagyomány, jelentése pedig felébreszti a nemzeti érzést.
     Számos nemzeti címer elemeiben hű marad a nemzet történelmi múltjához és általános elfogadásnak örvend az állampolgárok körében. Az ilyenfajta nemes szimbólumok nemcsak törvényi és rendeleti alapon nyugszanak, hanem magukban hordozzák az állampolgárok ideáljainak és törekvéseinek, közös gondolkodásmódjuknak magvát.
     A román nemzet már a XIX. század elején hangot adott ama törekvésének, mely egy egységes és rendszerező jellegű címer megvalósítására irányult. A gondolatot tett követte, megalakult egy kiváló szakemberekből álló csapat, mely egybegyűjtötte a román tudományos élet valamennyi kiemelkedő személyiségét.
     Az Állami Irattár megalapítása után a szigillográfiai tanulmányok is megsokasodtak, a heraldikában jártas szakemberek azonosították a megyék, tartományok címereit, a nagy földtulajdonosok heraldikus jelképeit.
     1859 után, Havasalföld és Moldva egyesülését követően, feltevődött az egységes címer kérdése.
1863-ban a megoldást Havasalföld és Moldva hagyományos jelképeinek, a felfeszített aranysas illetve a szarvai közt csillagot viselő bivalyfej egyesítésében találták meg.
     1872-ben a nemzeti heraldikus bizottság javaslatot tett egy olyan címer elkészítésére, mely egységes egésszé foglalná össze Havasalföld, Moldva, Bukovina, Erdély, Máramaros, Körös, Bánság és Olténia román tartományok hagyományos szimbólumait.
     A román kormány által elfogadott címer 1921-ig volt használatban, t.i. a Nagy Egyesülést követően, melyre 1918. december elsején került sor, Nagyrománia új címert kapott. A címer egyesítette az 1872-ben bevezetett szimbólumokat és a Hohenzollern-ház jelképeit (királyi ház Európában, kezdetei a korai Középkorra nyúlnak vissza).
     A Hohenzollern-ház négy királyt adott Romániának, az első közülük I Károly, 1866-1914 (az országot ő emelte királysági rangra 1881-ben), továbbá innen származik a román korona (melyet a Plevnánál elkobzott acélágyúból csináltak az 1877-1878-as függetlenségi háború idején, amikor a román katonák bátor magatartásának köszönhetően az ország kivívta függetlenségét az Oszmán Birodalommal szemben) és a két szembehelyezett delfin felemelt farokkal a Fekete-tenger jelképeként.
     1947-ben, amikor a megszálló szovjet hadsereg nyomása alatt kikiáltották a Román Népi Köztársaságot, Nagyrománia címerét egy dekoratív képpel helyettesítették, mely búzakalászos keretben, a háttérben egy napfelkeltét ábrázolva, a felső sarokban egy vörös csillaggal az ország gazdagságát volt hivatott megtestesíteni.
     Közvetlenül az 1989-es forradalom után a hatalom figyelme egy egységes új címer megvalósítására irányult. A forradalom első szimbóluma tulajdonképpen a közepén lyukas zászló volt, melyről eltávolították a kommunista címert.
     Az új román címer megalkotására kinevezett heraldikus bizottság erőt és fáradtságot nem kímélve a Parlamentnek két végleges változatot mutatott be és végül ezeket egyesítették. A végeredmény a mostani design, melyet a Parlament két háza az 1992. szeptember 10-i ülésen fogadott el.
     Románia címerének központi elemét a megfeszített aranysas képezi. A hagyományt követve a sas Arges, Pitesti és Curtea de Arges városok címerein is fel van tüntetve. A Besszaráb dinasztiát jelképezi, azt a központot mely köré Havasalföld szerveződött, utóbbi meghatározó szerepet játszván egész Románia történelmi sorsában. A sas, mint a latinitás szimbóluma és mint elsőrangú madár a heraldikában, a bátorság, a határozottság, a magasságok felé való szárnyalás, az erő, a nagyság megtestesítője. A sas uralkodó elem Erdély címerén is. A pajzs melyen fekszik azúrkék színű, jelképezvén az eget. A sas karmai közt tartja a szuveranitás szimbólumait: egy jogart és egy kardot, utóbbi emlékeztetvén ªtefan cel Mare (1456-1504) moldvai fejedelemre, kit "Krisztus lovagjának" is neveznek, miközben a jogar Mihai Viteazul (1593-1601) fejedelmet, a román országok első egyesítőjét jelképezi.
     A sas mellén látható egy négy részre osztott címer a román történelmi fejedelemségek (Havasalföld, Moldva, Erdély, Bánság és Körös) jelképeivel és két delfin a Fekete-tenger szimbólumaként.
Az első negyedben Havasalföld címerét láthatjuk azúrkék mezőben: egy sast, ortodox aranykeresztet tartva csőrében, melyhez jobbfelől egy aranyló nap, balfelől pedig egy aranyló újhold társul.
     A második negyedben Moldva hagyományos címere látható: egy fekete bivalyfej csillaggal a szarvai között, jobbfelől egy ötszirmú rózsa és balfelől egy félhold, mindkettő ezüstszínű.
     A harmadik negyed a Bánság és Olténia hagyományos címerét ábrázolja: egy kétboltíves sárga hídat a hullámok felett (azon híd jelképeként, melyet Traianusz római császár emeltetett a Duna felett), ahonnan egy aranyoroszlán emelkedik ki, pallost tartva az elülső jobb mancsában.
     Az utolsó negyedben elénk tárul Erdély, Máramaros és Körös címere: egy keskeny csík által kettészelt pajzs a következő elemekkel: legfelül, azúrkék mezőben egy fekete sas arany karmokkal, melynek jobbján egy aranyló nap, balján egy ezüst félhold látható; legalul hét fodrozott bástya, két rekeszben elhelyezve, az elsőben négy bástya, a másodikban kettő. A Fekete-tenger melletti területek is fel vannak tüntetve azúrkék mezőben két delfin képében, melyek leszegett fejjel állnak egymással szemben.