|
|
| RÉGI KÉPEK MAROSVÁSÁRHELYRŐL |
 |
|
|
|
| Az Erdélyi-medence
közepén, a Maros gazdag és termékeny völgyében Marosvásárhely
a 14. században tűnik fel először írásos emlékeinkben.
Neve ekkor Új Székelyvásárhely vagy csak Székelyvásárhely,
latinul Novum Forum Siculorum, vagy csak Forum Siculorum.
A településnek éltető eleme, első írásos említésétől,
kedvező fekvése és forgalma. Várossá fejlődésének lassú
folyamata akkor indult meg, amikor a tatárjárás után,
a 13. század második felében, vásáros helye lett a marosszéki
székelyeknek. Egy 1323-ban kiadott okiratban találkozunk
először nevével, majd 1323-tól a pápai tizedszedők számadásaiban
szerepel folyamatosan mint a székelység legnépesebb települése.
Nagy Lajos király egy 1370. május 10-én kiadott oklevelében
írják először magyarul Zekelvasarhely-nek (Székelyvásárhely).
Ezt a névalakot használva említi Mihály vajda is egy 1599-ben
kiadott oklevelében "oppidi nostri Zekelyvasarhely"-ként.
A városiasodásnak igazi lendületet Mátyás király kiváltságlevelei
adtak, közöttük a legfontosabb az 1482. augusztus 28-án
kelt kiváltságlevél, amely évi három vásárt engedélyez
a városnak. 1616-ban Bethlen Gábor teszi szabad királyi
várossá, immár Marosvásárhely néven. 1616-ban teremtődik
meg a feltétele az 1602-ben elkezdett várépítésnek is.
A mai városközponttól északra, a tekintélyes méretű templom
és az azt övező ötszögű várfal Erdély egyik legnagyobb
és legrégibb ilyen jellegű építménye. Keletkezése a Ferenc-rendi
szerzetesek 13. századi megtelepedéséhez kötődik. Az első
írás, amely a templomra és a kolostorra utal, 1400-ból
való, az építkezés azonban ennél jóval korábban kezdődött,
és 1442-ben fejeződött be. A számos átalakítás miatt sem
eredeti méretei, sem egykori alakja nem ismert, de monumentalitása,
valamint a boltívek és a csúcsíves ablakok egyértelműen
a késő-gótikára utalnak. |
 |
Bethlen
Gábor kiváltságlevele, melyben szabad királyi város
címet és jogokat adományoz Marosvásárhelynek (1616)
és amely megteremtette a várépítés törvényes keretét
is. |
|
Az első
módosítást a XV. század folyamán szenvedte. A hagyomány
Báthori István erdélyi vajda nevéhez köti a kolostor és
a templom körüli kőfal építését, ezeknek erőddé, "kastéllyá"
alakítását. Később, amikor az 1601-1602-es dúlások során
az amúgy is kicsinek bizonyuló erődítmény annyira megrongálódott,
hogy a város lakóinak életét és javait védeni már nem
tudta, megszületett a várépítés gondolata. S fel is épül
kerek fél évszázad alatt. A tekintélyes, téglából épült
várfal szabálytalan ötszöget zár be, a töréspontokban
illetve a falak mentén hét bástyával. Az építkezés kezdeményezője
és irányítója a fejedelmi diplomata és portai követ Borsos
Tamás, aki városbíró is 1594 és 1607 között.
Zaklatott korokban, amikor
számtalan veszedelem elől csak a fallal kerített városok
tudtak védelmet nyújtani, szerte Európában a kézműves
céhekre hárult az építés, szervezés és a védelem feladata.
Marosvásárhelyen is részt vettek a vár építésében és karbantartásában.
A bástyák nevei ma is a marosvásárhelyi vargák, szűcsök,
kádárok, mészárosok, szabók szerepére utalnak a vár egykori
védelmi rendszerében. Maga Nagy Szabó Ferenc, a város
híres krónikaírója, a vár építésében is jeleskedő várkapitány
a szabók céhmestere volt. Sok országgyűlés színhelye volt
a marosvásárhelyi vár. Történelmi jelentőségűvé a vallásszabadságot
törvénybe iktató 1571-es diéta válik mint a vallási türelem
felemelő példája a nyugat-európai vallásháborúk korában.
A várban, a ferencesek kolostorában
valószínűleg már a 14. század derekától rendszeres oktatás
folyt. A reformáció győzelmét követő időben itt működik
Erdély egyik első református iskolája, az 1557-ben alapított
Schola Particula. A mai Református Kollégium jogelődje
országos jelentőségre tett szert. Olyan tanárai voltak
mint Baranyai Decsi Czimor János, Tordai Ádám, Laskói
Csókás Péter és mások. Itt élt kollégiumi tanárként Bolyai
Farkas matematikus és fia, Bolyai János, az első nem-euklidészi
geometria megalkotója. A Református Kollégium falai között
állítják föl az első marosvásárhelyi nyomdát 1786-ban.
A 18. század végén és a
19. század elején a város Erdély egyik kulturális központja
lett. 1754-ben Marosvásárhelyre költözik a "Királyi
Tábla" az erdélyi igazságszolgáltatás legfelsőbb
fóruma, majd 1802-ben Teleki Sámuel gróf nyitja meg az
óváros egyik legszebb épületében nyilvános és enciklopédikus
jellegű könyvtárát, a Teleki Tékát. |
 |
Marosvásárhely
1827-ben. Nagy Sándor rézmetszete Mikolai Tóth István
rajza alapján. |
|
Marosvásárhelyen
a 19. század kezdete egyben az urbanizáció kezdete is.
Jelkép értékű, hogy 1800 kora tavaszán a városi tanács
egy, a város piacán felállítandó szökőkút építéséről dönt,
majd egy évvel később a főpiac és az utcák kikövezéséről.
A nevezetes "zenélő kút" Bodor Péter székely
ezermester alkotása, amely oly jellegzetessé teszi a 19.
századi Marosvásárhely városképét, 1820-ban készült el.
Talán a zenélő kút hatására támadt igény egy parkkal,
séta-utakkal övezett köztér kialakítására is. Mire a fák
megnőttek, a "piac" már emeletes, szép házakkal
ékeskedik, földszinti helyiségeikben üzletekkel, kávéházzal.
Mikolai Tóth István 1824-1825 között készült rajza, amelynek
alapján 1827-ben Nagy Sámuel rézmetszete készült, még
a századokkal azelőtt kialakult, jellegzetesen vásárvárosi
múltra utaló piactér hangulatát idézi, de a részletekben
már megjelennek a rendezett, urbanizálódó település jelei.
A város az idők folyamán
számos olyan nagy jelentőségű politikai esemény színhelye,
mint II. Rákóczi Ferenc beiktatása Erdély fejedelmi székébe.
Az európai politika hullámverései sem kerülik el Marosvásárhelyt.
1848. március 24-25-én, a pesti forradolom hírére a városban
a magyarok együtt ünnepelnek a Királyi Tábla román és
szász kancellistáival, köztük Avram Iancu és Alexandru
Papiu Ilarian. Majd esztendő múltán Bem tábornok rendezi
be ide főhadiszállását, s innen indul a végzetes segesvári
csatába Petőfi Sándor. Emléküknek a marosvásárhelyi polgárok
szobrokkal, emlékművekkel adóztak. |
 |
1. A város látképe nyugatról
(1800-as évek)
2. A vár az 1900-as évek elején
3. A Királyi Tábla (1789)
4. A Református Kollégium (1800 körül)
5. A Teleki Téka (1802) |
|
| A
modernizáció útján a századfordulón indul el a város.
Ebben Dr. Bernády György polgármesternek meghatározó szerepe
volt. Csatornázás, közvilágítás, iskolaépítés, új középületek
és közintézmények egész sora őrzi ma az urbanizáció polgármesterének
emlékét Marosvásárhelyen. A mai városközpont a 20. század
elején, a Városháza (1905-1907) és a Kultúrpalota (1911-1913)
felépítésével nyerte el végleges jellegét. A Komor Marcell
és Jakab Dezső tervei alapján készült épületeket magas
szintű művészi díszítésük, a különlegesen kialakított
belső terek, a nagy műgonddal válogatott értékes anyagok
teszik az európai építészet remekeivé. A magyar népi szecessziónak
e két remekműve mára Marosvásárhely szimbólumává vált.
Képeslapon, könyvek fedőlapján, filmriportokban, de kereskedelmi
termékek védjegyén is úgy jelennek meg, mint a földrajzi
helymeghatározás félreismerhetetlen jegyei: íme, Marosvásárhely! |
|
|
|
