A 2003-ban várossá nyilvánított Nyárádszereda a Nyárád középso folyása mentén helyezkedik el, 21 km-re Marosvásárhelytol.
     A régészeti leletek bizonyítják, hogy a környék már a neolitikumban lakott volt. Nyárádszereda területén Kr. e. 2000-1700-as évekbol származó kobaltákat, Kisszentlorincen bizánci pénzérméket találtak Justinianus császár idejébol. Székelymoson és Székelybo határán halad át a mikházi orhely felé vezeto római út.
     A város neve (Szereda) a szláv szrédá szóból ered, mely vásári helyet jelent, de ugyanakkor központot is.
Egy 1493-ból származó okirat említést tesz a város létezésérol. Az 1600-1603-as események megviselték a vidéket. Basta tábornok 1604-ben elhagyja Erdélyt, 1605-ben összehívják az erdélyi országgyűlést Nyárádszeredába, ahol 1605. február 21-én Bocskay Istvánt erdélyi fejedelemmé választják, s a város neve így kerül a történelembe. Hosszú ideig Nyárádszereda a Marosszék közigazgatási központja volt, ahova összehívták a közösségi székek tanácsait. A XVIII. században a közigazgatás lassan átkerül Marosvásárhelyre. Megfosztva régi szerepétol, Nyárádszereda mind többet és többet veszít fontosságából és lesüllyed egy vidéki település szintjére. Az 1848-as forradalom után gyors fellendülésnek indul, 1919 után pedig megjelennek a szakmai kisműhelyek és gyárak.