Letelepedésük utáni évtizedekben a helység csendes fejlodésnek indult. Az 1241-es tatárdúlás után hatalmas erofeszítéssel újjáépült, s a középkori Erdély "hét vára" közé emelkedett. A XIII. század második felében a Várdombot eros fallal vették körül, amely a középkor vége felé egy olyan kisvárost védett, mely 160 házból és 13 közösségi épületbol állt.
     A várat 14 bástya erosítette és védte, melyek közül csak 9 bírta ki az ido megpróbáltatásait, megtartván napjainkig azon kézműves céhek nevét, melyeknek helyet adott.
     Az összes közül, az Óratorony a város büszkesége és jelképe. A XIII-XIV. században épített tornyot, melyet eleve a "kapu nagytornyának" neveztek, a XVII. sz. elején egy kezdetleges órával láttak el, melyet 1648-ban alakítottak át olyanná, "milyen még akkoriban nem létezett Erdélyben." Az új óramű a percmutató és a negyedóra ütése mellett képes volt mozgásba hozni néhány fabábot, melyek a hét napjait jelképezo pogány istenek voltak: Diana, Mars, Mercurius, Jupiter, Venus, Saturnus és a Nap.