|
|
Segesvár
Románia szívében fekszik, a Nagy-Küküllo középso szakasza mentén
elterülo medencében, 24° 46' 40'' keleti hosszúságon és
46° 12' 38'' északi szélességen. Szárazföldi mérsékelt éghajlatú.
Ebben a természetes amfiteátrumban,
melyet majdnem teljes egészében erdo borít, a kokorszaki idokig
vezetnek vissza az emberi civilizáció nyomai. Figyelemre méltó
a bronzkorszak késoi periódusa (Kr.e.1700-1300), amikor a vidéken
a Segesvár-Wietenberg kultúra fejlodött. Késobb, a dák királyság
idején, a Nagy-Küküllo völgye fontos kereskedelmi úttá vált,
amelyet a Wietenberg dombra épített erodítmény tartott ellenorzése
alatt.
A kereszténység elso két századában
(Kr.u.106), amikor Dacia római tartománnyá vált, ezt a várat
lerombolták, s helyette a római hadsereg orhelyet létesített
a Podmoalenak nevezett helyen, hogy ellenorzésük alatt tarthassák
a kereskedelmi utakat. Habár rövid ideig tartott, a római közigazgatás
jelentos elrómaiasított lakosságot hagyott maga után, erre utalnak
a Szolohegy és Fehéregyháza-Sárpatak tájain feltárt nyomok.
Az ezredforduló után a magyar törzsek behatolnak Erdélybe.
A XII. században a Nagy-Küküllo
völgye egy idore az Árpád-házi királyság déli határa lett. Lehetséges,
hogy határorségi megfontolásból egy kis erodítmény épült a Várdomb
magaslatán. Ebben az idoszakban II. Géza magyar király felajánlotta
a szászoknak, hogy telepedjenek le Magyarországon és Erdélyben,
s autonómiájuk biztosítása fejében vegyenek részt a határok
védelmében, az ország fejlesztésében. A középkori krónikások
szerint, az elso szászok 1191-ben vagy 1198-ban telepedtek le
Segesvárott.
|
|
Letelepedésük
utáni évtizedekben a helység csendes fejlodésnek indult. Az
1241-es tatárdúlás után hatalmas erofeszítéssel újjáépült,
s a középkori Erdély "hét vára" közé emelkedett.
A XIII. század második felében a Várdombot eros fallal vették
körül, amely a középkor vége felé egy olyan kisvárost védett,
mely 160 házból és 13 közösségi épületbol állt.
A várat 14 bástya erosítette
és védte, melyek közül csak 9 bírta ki az ido megpróbáltatásait,
megtartván napjainkig azon kézműves céhek nevét, melyeknek
helyet adott.
Az összes közül, az Óratorony a város
büszkesége és jelképe. A XIII-XIV. században épített tornyot,
melyet eleve a "kapu nagytornyának" neveztek, a
XVII. sz. elején egy kezdetleges órával láttak el, melyet
1648-ban alakítottak át olyanná, "milyen még akkoriban
nem létezett Erdélyben." Az új óramű a percmutató és
a negyedóra ütése mellett képes volt mozgásba hozni néhány
fabábot, melyek a hét napjait jelképezo pogány istenek voltak:
Diana, Mars, Mercurius, Jupiter, Venus, Saturnus és a Nap.
|
|
A
város katonai jellege kezdettol fogva annyira nyilvánvaló volt,
hogy a város megnevezése már az elso írásos emlékekben várként
szerepel: Castrum Sex (1280), Schäßburg (1298), Segesvar
(1301), Sighisoara (1431). 1367-ben mint várost említik, "civitas
de Seguswar" nevén, és rövid ido alatt felvirágzott a kézművesek
tevékenysége a helységben.
A következo században olyan hírnévre
tett szert, hogy 1431-ben Vlad Dracu havasalföldi herceg itt
telepedett le "a segesvári leshelyen" és 1436-ig innen
vezette Erdélyi déli határainak védelmét, saját képével veretett
pénzt és elokészítette országa trónjának megszerzését.
A hagyomány úgy tartja, hogy a
"Vlad Dracu" épületben született és lakott Vlad Tepes,
aki büszke lévén elodeire, "Draculea"-nak nevezte
magát, vagyis "a Dracunak nevezett fia". |
|
1918
után a szászság beilleszkedett a román társadalomba, a románok
társadalmi és politikai szerepe a város életében jelentosen
megnott. 1950 után Segesvár elveszti megyeszékhelyi rangját
és csak "második" város marad, rajonközpont.
Az 1989-es forradalom új kezdetet
jelentett a városnak, Segesvár az országban elsok között vallotta
magát "kommunizmustól mentes" helységnek, még a diktátor
menekülése elott.
Napjainkban Segesváron épült az
egyik legkorszerűbb sportcsarnok. Segesvár 2004-ben megkapta
Az Európai Unió tiszteletbeli plakettjét. A segesvári vasútállomást
eurostációvá alakítják át, mert a IV. páneurópai vasútvonal
itt keresztezodik a Biharkeresztes-Brassó autópályával. Mindezek
igazolják a XVI. sz. krónikás jóslatát: "Segesvár dísze
mindig fényleni fog és dicsosége idokön túl halad".
|
|
|
|